További Támogatóink

Tradíció

2016/09/26

​Egy Egyesület sikerességének aranyfedezete lehet, ha több generáció után is visszajárnak oda sportolni egy család tagjai. Két nemzedék képviselői a Monori Sportegyesület tagjai között is gyakran felfedezhetők. Az viszont, hogy egyetlen család három generációjának négy tagja lehet büszke ide kötődő sportteljesítményére, az ritkábban fordul elő. Meghívottaink jó erőben, sportos külsővel jelentek meg kérésünkre, emlékeik felidézésére, szeptember elején. 

Bokros Sándor (az 55 éves nagyapa): - Az új sportpályán 1971 júliusában kezdtem el a focit a Solti Laci bácsitól kapott szereléssel, egy évig feketén játszva, álnéven, mert be kellett tölteni a 12. évet. ’73-ban tudtak igazolni az ifi II-be,’75-ben a serdülőbe, és 16 évesen Tóth Jani bácsi már betett a felnőttbe. Az első csapat keretében játszottam egészen 1987-ig (balhátvédként és beállósként), csak másfél évig máshol, a katonaságnál (a Ságvári SE-ben).

Olyan bravúrra emlékszem szívesen, amikor pl. a Gödöllő ellen – zuhogó esőben – 1:4-ről 6:5-re tudtuk a javunkra fordítani a meccset. Edzőm volt pl. az ismert fradista Rab Tibor is, akivel a mai napig jó barátságot ápolunk. Sokat tanultunk akkor tőle, huszonévesen.

Bokros Péter (48 éves, testvér): - Én is Tóth Jani bácsinál kezdtem a serdülőben. 1978-tól vagyok igazolt játékos. 16 évesként szintén a felnőtt csapatba kerülhettem, a „Lombik”, Burján Sanyi edzősködése alatt, és 2006-ban fejeztem csak be 38 évesen, sérülés miatt, majd 30 év ittlét után, amit nálam is csak a katonaság szakított meg. Ezalatt megjártam a mennyet és a poklot is, játszottam a Megye II-től az NB I./B-ig az MSE-ben, több generációval. Pl. az unokaöcsémmel, a két Lászlóval, Lupinnal is. Védőként és középpályásként kezdtem, de a kapuson kívül szinte minden poszton játszottam. Maradandó élmények voltak, amikor az osztályozókon feljutottunk az egyik osztályból a másikba. Az Ilzer-tornák idején, amikor pestiekkel kiegészülve játszottunk, sokszor 6-800 fizető nézőnk is volt, de olykor időnként – Fábián Józsi szakosztályvezetőnk szerint – összesen még 800-an is bejöttek. Nekem is volt Rab Tibi az edzőm, de Herczeg Feri és Elekes Józsi is. Sok jó játékossal is játszottam, Varga „Kacsá”-éktól kezdve Sarlós Bandin át Jancsikáig. Az NB I./B már nagyon megterhelő volt.

Ifj.Bokros Sándor (32 éves, a fiú): - 1994-ben Tóth Janosnál lettem játékos, de igazán aktívvá Sándor Pálnál váltam. Az első sikerélményt jelentő gólt Fehér Nándor edzőm irányítása alatt szereztem. Őket mai napig bácsinak nevezem. A serdülő és az ifi után – 17 évesen – pont az NB I./B-s felnőtt csapatba kerülhettem, másfél évig, ballábas baloldali támadóként, Varga Károly edzővel. 19 évesen az NB III-as együttesünk meghatározó játékosa lettem. Szép emlék, hogy bajnokságot is nyertünk. Erős Károly utána játékostársamból edzőm is lett. Gubucz László, a keresztapám szintén. Az első csapatban fiatalként sok tapasztalat átadásával segített nagybátyám is.

Bokros Zalán Sándor (6 éves, az unoka): Sándor Pali bácsi edzéséről – Ronaldo mezben –  érkezve megilletődött szűkszavúsággal válaszolgatott kérdéseinkre. Kiderült, hogy apja hozta ide a nyáron, akivel meccsre is jár. Csatár szeretne lenni, mint példaképe, és szereti Pali bácsit. El szokott fáradni az edzéseken, de szeretne olyan erős lenni, mint családtagjai. Azt mondta, hogy a papa miatt szeret focizni, és megígérte, hogy a fiát majd ő is elhozza ebbe az egyesületbe. (Cikk: Bolcsó Gusztáv)

 

Ha olvasóink ismernek még olyan családot, amelynek legalább három generációs élő MSE-kötődésű tagjai vannak, értesítsenek minket. Szívesen bemutatnánk őket is.

Please reload

Kiemelt hírek

Karate - 10 ORSZÁG, 62 EGYESÜLET, 740 VERSENYZŐ

December 5, 2019

1/10
Please reload

Híreink